Szőlőskislak

Szőlőskislak, a boglári borvidék szíve és a
Rácfa a Római úton

Ahogy jelzéseinket követve kikapaszkodunk a mindig vizenyős, saras landordi völgytalpból, szőlőtáblák mellett emelkedik az utunk. Ezen a szakaszon különösen értékes dűlők (János-hegy, Bánom-hegy) mellett baktatunk, egykori hadiutat, nemrég megtalált, most is láthatatlan földvárat érintünk és a Gaál-kastélynál érkezünk meg Szőlőskislakra.

Szőlőskislak egy XVIII. századi katonai térképen

A település, mely napjainkban is meghatározó szőlőtermő terület, a borvidék talán legrangosabb dűlői találhatóak itt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a római korban is lakott terület, itt haladt át az egyik hadi út, mely Aquincumból Valcumba tartott. Ezeknek az időknek az emlékét a település Római út nevű utcája a mai napig őrzi. Valószínűleg a rómaiak honosították meg a szőlőkultúrát is a környéken.

Érkezés a vár feltételezett helyére

A település a középkorban a környék jelentősebb falvai közé tartozott, levéltári feljegyzések bizonyítják, hogy már 1432-ben 2 kisdénár tizedet fizetett a kislaki pap az egyháznak. A kor templomának maradványai 1980 környékén kerültek elő, a Mernyei-parlag névvel bíró területen, amikor a nagy átmérőjű gázvezetéket fektették a környéken. (Ezzel a gázvezetékkel túránk során sokszor fogunk találkozni). A török defterek szerint 1536-ban 16 adófizető portát tartottak számon. Az állandó harcok, sanyargatás végett elnéptelenedett a közeli Boclár-ral (Boglár) együtt és csak 1740 körül népesedett be újra a környék, mint földesúri majorság.

Az egyik várfalon

A régi öregek, az elmúlt 250 évben, ha a mezőt vagy az erdőt járták egy ilyen domb mellett, mindig megjegyezték, hogy ez itt „török-hagyás”, ami azt jelentette, hogy az az itt álló jelentős földvár maradéka. Ezt támasztja alá, hogy Lipszky János hadmérnök 1798-as katonai térképén Kislaknál rom jelzés volt látható, a térképmagyarázatban pedig ez állt: „Árces defolata vel Rudera” (magas, elhagyott várrom). A 2000-es évek elején lelkes helytörténészek próba feltárást végeztek és valószínűleg bástya maradványokat találtak. Azonban a dolog ennyiben is maradt, azóta senki nem bolygatta a helyszínt tovább. Így csak sejtjük az erősség helyét, a természetes falak ma is megmászhatóak és arról árulkodnak, hogy valami tényleg létezhetett itt.

Szőlőskislakot 1986-ban az akkor még létező Boglárlelléhez csatolták és azóta is településrésze Balatonboglárnak, annak kertvárosi része. Megközelítése a közeli városnak köszönhetően nagyon könnyű és itt halad el a Lengyeltóti felé vezető főút is.

Kacskovics sírkápolna

A Kacskovics Család síremléke, Felsőmocsoládon

A városrész legjelentősebb nevezetessége az Ágoston-Madách kastély, melyet az 1900-as évek elején Ágoston József építtetett, később a Madách, majd a Bogát család tulajdona. 1930-ban vásárolta meg Gaál Franciska Amerikából hazatelepedett színésznő, a környéken a díva után ezután csak Gaál kastélyként emlegették az épületet. Államosítás után a Balatonboglári Állami Gazdaság tulajdonába került. Ekkor hozták itt létre a messze földön híres bormúzeumot és termék bemutató helyet és alakítottak ki rendezvénytermet is. Ekkor még földi halandó is látogathatta a kitűnő állapotban lévő kastélyt. A rendszerváltást követően aztán magánkézbe került, azóta még a parkjába is tilos a belépés!

Érkezés a Rácfához

A városrész másik említésre érdemes látnivalója a regisztrált műemléki értéket képező Kacskovics-sírkápolna. Azonban ezzel nagyon méltatlanul bántak és bánnak most is a helyi potentátok, hisz a temető mellett egy bozótos területen található.
A településrész központjában lévő műintézményben aztán frissíthetünk, megszakíthatjuk utunk a kiváló tömegközlekedésnek köszönhetően.

Ha folytatjuk a túrát, a központban elbúcsúzunk a Z jelzéstől és innét jó darabon jelzetlen úton lépkedünk tovább. Az egykori hadiúton (Római út) folytatjuk a vándorlást és hosszú kaptatásba kezdünk a Magyal nevezetű domb tetejének irányába, sajnos aszfalton. Elhagyva a települést, nem meglepő módon szőlők közé érünk, majd ahogy kinyílik a táj, csodás látkép tárul elénk. Csak andalogni fogtok, de a Rácfánál ne felejtsetek el megállni, újabb igazoló ponthoz érkeztetek!

A fonyódi tűzhányók a fától

Gyönyörködjetek, keressétek a kódokat és ismerjétek meg a hatalmas eperfa történetét. 1848 dicsőséges őszén, szeptember 20-a tájékán a Tetves-patak torkolatánál kötött ki István nádor hajója, a Kisfaludy gőzös. A főherceg a császár visszavonulási parancsát hozta Jellasics horvát bánnak, aki azonban nem szállt fel a hajóra, így a főméltóság dolga végezetlenül hajózott el. Ekkoriban a bán Szemesen verte fel főhadiszállását, mivel a környéken csak itt talált postakocsi állomást. Jellasics a császár engedélye nélkül vonult Kanizsára és postaúton érkezett Lellére. Reguláris csapatok itt még nem állták útját, de szabadcsapatokkal többször megütközött. Lellén a Római út mentén 80 lellei és boglári nemzetőr próbálta feltartóztatni az agresszor hadát. A csatában elesett hős nemzetőrök és a betörő rác áldozatok ma is a Rácfa alatt nyugszanak. /forrás: Somogyi Hírlap 1999./

A következő igazolópont ott lesz fent

1998-ban a II. Lellei fafaragótábor résztvevői díszes emléktáblát faragtak az elesett áldozatok emlékére. Azóta minden év március 15-én tartanak a három település határán lévő eperfánál tiszteletadó ünnepséget.

A fának ismerjük egy másik legendáját is, ezt szó szerint idézem neves helytörténész barátom, Horváth Iván tollából: „Ahol Lelle, Boglár és Szőlőskislak hajdani külterületi határa találkozott, áll egy igen régi szederfa. Idős emberek mesélték hosszú téli estéken, amit még öregnagyapjuktól hallottak, hogy ez a fa emberemlékezet óta e helyen állt. Sok esztendővel előbb, mikor Somogyban még átjártak a túlparti betyárok, az itteni pártolóik e fa koronájába rejtették az elemózsiás tarisznyát, s ők viszonzásul hagyták ott a bőr erszényt fizetségül. Igaz volt e vagy sem azt csak a lehulló szederfa levelek mondhatnák el. Azt biztosan tudjuk, hogy egy 1840-ben készült térképen jelölve, a fa ott áll.”

No, de elég a meséből induljunk tovább a dolgunkra!

<< Gyugy

>> Lelle (Kis-hegy), Látrány