Kis-hegy Balatonlelle fölött és a
Dióson át Látrányba
Az adminisztráció végeztével aztán újból üzemeljük be Magyar Királyi kincstári turistalábainkat és irány a 301 m magas Kis-hegy. A változatosság kedvéért először jelzetlen utakon haladunk, tehát vessük be magunkat a végtelen szőlőtáblák labirintusába. Poros utakon, vágókon, mélyúton ereszkedjünk le az egykori Al- és Felgamás területére a völgybe, ahol aztán a S sáv jelzésekre csatlakozhatunk.
Mélyútban kezdődő, majd minő meglepetésre újból szőlők közt, erős kapaszkodással érjük el Kis-hegy központi területét, miközben neves borászatok ( Garamvári, Pócz, Konyári, Bujdosó) mellett haladunk el. Ezek mindegyike megállásra csábít, engedjetek bátran a csábításnak egy pohár kitűnő nedű elfogyasztására.
Aztán ha szerencsétek lesz, valamelyik kisebb pince tulaja akár Petőfi szavaival is csábíthat benneteket, hogy kóstoljátok meg az elmúlt év legjobb szőlőleveit: „No, ha ihatnál, majd ihatol. Akad még bor számodra valahol”, aztán ha még további jó sorsotok is adódik, még egy darab sült szalonnát is kaptok, melyet venyigén sütöttek meg. E sorok írójának volt szerencséje túra közben ezen élvezetekhez.
Kitikkadva, tüdőnkkel a zsebünkben fogunk megérkezni Kis-hegy központjába, a Szent Donát-kápolnához. A Kis-hegy, Balatonlelle nyári vigalmi negyede, több csárdának, borozónak ad helyet. Az autentikus helyeken a borvidék legjobb nedűit kóstolhatjuk, romantikus környezetben. Közben a Balaton lebilincselő panorámájában gyönyörködhetünk. A csárdákban a kiváló borok mellé elfogyaszthatunk egy-egy klasszikus magyaros ételt, melyek közül a legtöbb kemencében készül. Igazi Krúdy-féle kulináris élvezetben lehet részünk.
Balatonlelle írásos említése 1229-ből datálódik, mint a Tihanyi apátság tulajdona. 1550-ben kerül török kézre, ekkortól a lakosság nagy része elmenekül vagy elpusztul. A XVIII. században a Majthényi család birtokolja, később a Szalay család a fő tulajdonosa. 1848-ban kap a település mezővárosi rangot, 1882-től körjegyzőség.
A Lölléhez (a helybeliek hívják így Lellét viccesen) tartozó Kis-hegyet emlegetik még a “déli part Badacsonya” jelzővel is. A vidéket I. András adományozta a Tihanyi apátságnak, erről oklevelek is tanúskodnak. Az Árpád-korban két település Egyházasgamás és Algamás található itt, ezek emlékét ma már csak egy gémeskút őrzi a völgyben, ahova érkezünk. 1211-es egyházi iratok szerint népei földművesek és lovas jobbágyok voltak, de feljegyeztek már ekkor is két szőlőművelő családot: Elös fia Karácsin és fiai, Hagyod és Damás, valamint Gebe fia Maradék. A Tihanyi apátságnak ekkor a feljegyzett 380 lélekkel Gamás volt a legnépesebb települése. A török hódoltság alatt elnéptelenednek és csak az 1700-as évektől lett újra híres bortermő vidék. A terület a környék egyik legkiválóbb bortermelő vidéke, az itt készült tüzes, tiszta borok a legjobbak közül valók. A hangulatos pincék, présházak sok látogatót vonzanak a közeli üdülőtelepülésekről mind nyáron, mind pedig az év más szakaszaiban is.
Az 1758-ban felszentelt Szent Donát (a szőlősgazdák védőszentje) barokk stílusú kápolna a hegy dísze, jelképe, melyet báró Majthényi György építtetett. Belső berendezése, faoltára mintegy drágaköve a hegynek. Ugyancsak a báró készíttette a kápolna mellett található présházat az alatta lévő hatalmas téglaboltozatú pincével. A présház ma vendéglőként üzemel, a pince a pedig a Konyári borászat legrangosabb borait rejti. A régi pince 1880 augusztusában érdekes politikai esemény színterévé vált. Történt ugyanis, hogy Somogy, Zala, Veszprém és Fejér vármegye hazafias érzelmű nemesei két napos, szikrázó szónoklatokkal tűzdelt vita után kikiáltották az Osztrák-Magyar Monarchiától független Lelle Köztársaságot. Később a hatóságok hajlandóak voltak az esetet a tüzes lellei vörösbornak tulajdonítani.
A templom környékéről a déli part talán legszebb panorámája tárul elénk. A túlpartot Szigligettől Tihanyig teljes pompájában láthatjuk és a hegyek előtt a mindig más arcát mutató Balaton víztükrét. Rossz nyelvek szerint szerencsés esetben a Bakony vonulatai is feltűnnek, sőt olyan is akadt, aki a Somlót vélte felfedezni. Ez már talán a borkóstolás után történt…
Borozgatás, gyönyörködés után kanyarítsuk hátunkra a betyárbútort és kövessük az eddigi jelzéseket a Kis-hegy legújabb büszkeségéhez, a 2021-ben készült kilátóhoz. Először mindenképpen a kódokat cserkésszük be, mert a ránk váró csoda élvezete után könnyen elfelejthetjük ezt a fontos dolgot.
A Gamási- hát vonulatának északi tagja a Kis-hegy, melynek Balatonlelléhez tartozó részét a Várszói-erdő foglalja el. Ebben a rengetegben több mint 30 éve telepítettek pihenő- és piknikező helyeket. A fából készült építmények állapota mára jelentősen leromlott, ezért a terület gazdája újításra szánta el magát. A SEFAG Zrt. egy sikeres pályázatot követően jelentős korszerűsítéseket végzett a területen a „Balaton madártávlatból” – Kilátók és kilátópontok hálózatba kapcsolása projekt keretében.
Ennek keretében kiszélesítették az odavezető utat, információs táblákat helyeztek ki és játszótér is létesült. Természetesen nem maradhatott el asztalok, padok kihelyezése sem és piknikező-főzőhelyek építése sem. A fő attrakció azonban a fából készült, egyedi stílusú mintegy 20 négyzetméteres panoráma- és pihenőterasz, ahonnan a déli part egyik legbámulatosabb kilátása nyílik a magyar tengerre, az északi partra, Balaton-felvidékre, a tanúhegyekre, sőt a Bakony vonulatai is jól kivehetők. A messzelátóból lábaink alatt hevernek a hatalmas szőlőtáblák, a déli part tűzhányói (boglári Várdomb, a fonyódi Vár- és Sipos-hegy), aztán a hatalmas Nagyberek óriás nádasai közt megcsillanó víztükrök. Délre és nyugatra a Marcali-hát hullámzása zárja a látképet.
A kilátóterasz Balatonlelle legújabb büszkesége, 2021 nyarán adták és természetesen túramozgalmunk egyik csúcspontja. Ha el tudunk szabadulni a látványtól, vágjunk bele az út következő szakaszába, mely ismét jelzetlen úton vezet tovább.
Leereszkedtünk a vadregényes Katlan-völgybe, mely kis jóindulattal igazi középhegységi hangulatot áraszt. Tekeregtünk a völgyben és egy újabb emelkedő után már a Látrány fölötti szőlők közé érünk.
Ezt a részt Diósként ismerjük. Itt ne feledkezzünk meg róla, hogy megörökítsük a csodálatos panorámát, mely elénk tárul a Pelso nyugati medencéjéről és a tanúhegyekről. Ügyeljetek rá, hogy ezen a fényképen ti is rajta legyetek, hisz itt érintitek az első fényképes igazolópontot. Innét már csak az alföldi Homokhátat idéző homokos úton, gyümölcsösök közt érünk be Látrányba a Füzes-tónál.
Látrány
A tó az 1800-as években keletkezett, jelenleg horgásztóként funkcionál, szigorúan védett objektumként. Teljesen körbe van kerítve, a partjára földi halandó számára a lejutás szinte lehetetlen. Pedig nem is olyan régen a tó környékére pihenő és kiránduló parkot építettek, de azt az újabb koncepció felülírta. A tó környékén nem árt az óvatosság, hisz itt egy lőtér található, ahol gyakoriak az éleslövészetek.
Látrány a Balaton közelségének köszönhetően jómódú, fejlett település, melyet az egykori hadiút biztosítására valószínűleg a Koppány nemzetség alapított. Nevét írásban először 1325-ben olvashatjuk, ekkor királyi birtok volt. Az Árpád-korban a mai falu területén hat kisebb település volt: För, Látrány, Péntekhely, Csopak, Csegléd és Iklód, melyek nevét ma is őrzik a környék részei. A falu a török megszállás alatt is lakott maradt, adójukat a Portának fizették. A XVIII. sz. ötvenes éveitől a Lengyel család tulajdonába kerül, később Széchenyi Ferenc, majd gróf Festetics Pál tulajdona. A XX. sz. elejétől pedig a Löwensohn család birtoka. Az 1900-as évek közepétől Látrány fejlődése újabb lendületet vett, lakóinak száma jelenleg 1300 környékén van.
Látrányban szintén lehetőség van ejtőzni, frissíteni egyet valamelyik műintézményben, de a tömegközlekedés is kiváló mind Balatonlelle, mind Kaposvár irányába is. Logisztikai tervezésnél számolhattok ezzel.