Hács

Gárdonypuszta az Ősmagyar vessző– és sárkunyhó

Miután a Történelmi emlékhely Látogatóközpontjánál feljegyeztük a kódot, keressük meg a Z sáv indító jelzéseit, majd kezdjük el ezt a több mint 100 km hosszúságú gyönyörű túramozgalmat.

Utunk során egy fárasztó kapaszkodás után érkezünk meg a Hácshoz tartozó, ma már néptelen Gárdonypusztára. Viszont az itt található idillikus helyen elhelyezkedő halastónak köszönhetően számtalan hétvégi ház, horgászlak épült, így valóságos üdülőközponttá terebélyesedett. Előbb az egykori temető mellett haladunk el, majd megérkezünk az Ősmagyar vessző- és sárkunyhó épületéhez, mely a jeles fotóművész Klotz Miklós elképzelése szerint készült el. Minden nyáron a mester ebben az épületben tarja a mára már nagy népszerűségnek örvendő fotóstáborát. Az épület pár méterrel beljebb található az erdei úttól, benőtt fák közt, észrevételéhez nem árt figyelni!

Hács

Hácsra poros, homokos földúton érkezünk meg, közben csodás panorámákat csodálhatunk. Vezetésünkről a hácsi TSz sertéstelepének orrfacsaró illata gondoskodik. A középkori Ácsot tekintjük a mai település ősének, de ez a török időkben kihalt. A község három részből áll, a ma már lakatlan Béndekből, az üdülőfalu Gárdonypusztából és Hács faluból. Ez utóbbi két jól elkülöníthető részből tevődik össze, Putendából és Hácsból.


Nagyhács falut az Inkey család telepítette be lutheránus német telepesekkel 1828-ban. Kishácsot szintén 1828-ban telepítette be a Lengyel család evangélikus és római katolikus német családokkal. Putendára a lengyeltóti uradalom bérlője, báró Fechting Ferdinánd telepített 1849-ben Veszprém vármegyéből érkező evangelikus és római katolikus német családokat. Velük érkezett pár rác (szerb, horvát) és egy zsidó família is.


A faluvá fejlődött településen 1855-ben óriási kolera járvány tizedelte meg a lakosságot. 1860-ban birtokcsere révén az új tulajdonos, gróf Zichy Nepomuk János és családja. 1867-ben tűzvész pusztított, a házak fele leégett. Az újjáépítést követően virágzó gazdálkodás alakult ki a birtokokon, hasonlóan Béndekhez és Gárdonyhoz. Az addig Lengyeltótihoz tartozó település 1907 augusztus 9. én kapta meg az önálló rendelkezés jogát.


A két világégés között a község jelentős fejlődésnek indult, virágzó gazdaság alakult ki. A második háborút követően a birtokrendszerek átalakultak, a földosztásoknak köszönhetően majd minden család földbirtokossá vált. Aztán jött az erőszakos szervezés és mindenkit bekényszerítettek a téeszcsébe, amely a gazdák szorgalmának köszönhetően megyei szinten is jelentős eredményeket ért el.


Aztán 1959-ben a több kis téeszt hácsi központtal, de a régebbi sikereket már nem tudták elérni, ezért 1969. január 1-jén összevonták a lengyeltóti téesszel. Ugyancsak ekkor vesztette el a falu az önállóságát, az új Nagyközségi tanács szintén Lengyeltótiban volt. Ugyancsak ebben az időszakban kezdődött az elvándorlás, a fiatalok a tanulmányaik után már nem tértek vissza és a szűkös lehetőségek végett a családok is kezdték keresni a boldogulás útjait más településeken. A rendszerváltás után az elvándorlás mérséklődött, több gazdálkodó is megtelepedett itt, az adatok szerint némi remény van rá, hogy a falu újra fog éledni.

<< Somogyvár

>> Béndek